Sütizsüdi

egy nagy átverés. Már a két ünnep között elkezdődött a leértékelés a boltokban. Hát megy a trükközés, nem mondom.
Kirakják a -10, 20, 30 %-os táblákat, aztán utánaszámolsz, és kiderül, hogy az akár 70%-os kedvezmény soha nem lesz pont annyi. 70 százalékot amúgy is olyan holmiból adnának, aminek az eredeti ára is olyan, hogy csakis valami gyártási szám lehet...
Aztán a valóban olcsó cuccokból kirakják a hordhatatlan színkombinációkat, először azt vigyék el, utána jöhet a többi. És mire fizetés után az ember lánya odaér, mit talál? Kupacba gyűrt anyagdarabokat, alapozócsíkos és rúzsfoltos göncöket; lábszagú próbafülkékben térdig gázol a porcicákban és letépett ruhacimkékben; miközben próbálja leszedni magáról a kínos XL-es ragasztócsíkokat. Igen, ilyenkor már minden vagy 42-es, vagy 44-es, vagy libafos színű, vagy rossz a zippzárja.
Arról már nem is szólva, hogy hány tavalyi holmi lóg a fogasokon, "new collection" álnéven díszelegve...Ettől függetlenül a százalékjelek és a piros sales feliratok minden tyúkot megszédítenek, és nő legyen a talpán, aki nem vesz semmit sem ilyenkor!

Miután kivégeztük a Madagaszkár Pingvinjei összest, új csatornák kúsztak be a látóterünkbe. Reggel kell valami, amire felébred az ember. Ez van, akinek az ATV, van akinek a sütis műsorok.
Néhány hete kelek csak a cukrász show-ra, de már fejből tudom, mi kell a cukormázba, és majdnem biztosan állíthatom, hogy olyan érzés, mintha simán én is meg tudnám csinálni. Persze tudom én, hogy igazi sodrófával nyújtani a színezett cukormázt nem olyan, mint mikor sodrófa híján üres mézes bödönnel hengergetem a csupasz konyhapulton az épp adjusztálára váró tésztát, de akkor is. Minél többször látom, annál biztosabb vagyok a dolgomban.
Különben tényleg elkezdtem gondolkodni valami komolyabb süti elkészítésén. (mint muffin) Mindenki tudja, hogy az lesz belőle, én mégsem adom még fel.
Hiába a sok lárva-hókifli, összeesett piskótalap, furcsán rétegződő mézes-rémes; az új muffinsütőnek áldozatot kell bemutatni, akárhogy is lesz.
Ez a szilikonos csoda nem is olyan egyszerű, mint amilyen praktikus(nak tűnik) Még nem tudom, mire képes, egyetlen egyszer sem kellett még elmosnom, viszont minden létező dolgot kifolyattam belőle, úgyhogy külön technikát és betanítást igényel.

Végre saját gépnél ülök, amin vannak ékezetes betűk- lássuk be, ez blogírásnál nem elhanyagolható szempont. Épp nem dobja fel az "azonnal telepet kell cserélnie"-ablakot,és még a billentyűket is egész könnyedén le tudom nyomni; bár így Karácsony és két hét szünet után elég sok lehet közte a mogyoró, dió, mazsola és hókifli törmelék. Kínálja magát az első újévi fogadalom: NEM eszünk gépen. (úgysem tartom be) Vagy lehetne nem eszünk is, csak úgy szimplán. (ünnepek után sosem állunk mérlegre, ha mégis, akkor biztos, hogy nem jól működik)
Szóval holnap lehet újra munkába állni, már nem lehet semmit a káposzta és a mák okozta bódulatra fogni. Mondjuk kíváncsi leszek, hányan lesznek az irodában, és egy egytől tízig skálán mennyire lesz hatékony a munkavégzés. Legutóbb ennyi szabi után én is csak kóvályogtam, még csak betaláltam, ez volt a könnyebb, no de aztán...Itt jegyezném meg, hogy gyalogosan is lehet rutinból közlekedni. Múltkor pl. a villamoshoz egy másik kijáraton kellett (volna) felmenni, de az egy hónap alatt egyszer sem sikerült elsőre eltalálni. Épp mire mindenki megszokta volna a szurikátázást, megjavították a vonalat.
Holnap kivételesen lesz időm magamhoz térni, úgy tervezem, hogy nagyon összeszedett leszek az  év második napján. Legszívesebben lefőzném a kávét, beletenném a tejet és mézet, betenném bögréstől a mikróba, hogy reggel csak rá kelljen nyomni a start gombra; de tudom, hogy lefőzném a kávét, beízesíteném, és morgolódnék, mikor kinyitom a mikrót, hogy ki a fene hagyott benne egy bögrét...

És én még azt hittem, az utolsó hét a melóban unalmas lesz. Az volna, ha nem egy olyan eszközzel kellene dolgozni, amilyennel.
Az lemúlt héten újratelepítették, mindent beállítgattak rajta, csak sajnos nem az én bejelentkező jelszavammal, úgyhogy hétfő reggel semmi, de semmi nem működött rajta, mikor beléptem. Ma csütörtök van, elővarázsolódott a P meghajtóm (köszi Zoli), meg a mindenféle mappák (köszi Zoli), végre elérem a "nem céges" oldalakat is (köszi saját magamnak, no meg persze köszi Zoli). Tegnap eszembe jutott, hogy ki kéne nyomtatnom egy, azaz egy darab oldalt, hát nem sikerült. Azt hallottam, hogy a gép veszettül dolgozik, odamentem, hát látom ám, hogy negyven oldalt tolt ki magából, abból húsz tök üres volt, a maradékon pedig oldalanként 1-1 karaktert biggyesztett oda. Nem betűt, nem számot...hívjuk szimbólumnak. Kb. olyanokat, amiket a képregényekben a mérges szereplő feje felett lebegő buborékokba szoktak írni...Node nem adtam fel, megdobtam egy Word doksival, gondoltam azzal csak megbirkózik. Újabb negyven oldal, újabb húsz üres oldal közte, oké. Good job, well done.
Persze másként is hozzáadhattam volna a nyomtatót a géphez, pl. úgy, ahogy "normál esetben" kéne. Ekkor felkínált vagy ötszázat, a világ különböző tájaiból. A vicc kedvéért átküldhettem volna a lekváros piskóta receptjét a Szingapúri iroda egy gépére, de nem tettem meg. Öt-hat óra szórakozás után már nem voltam humoromnál. Mondanom sem kell, hogy az ötszázban nincs benne az az egy, ami tőlem egy karnyújtásnyira van....
Sebaj Tóbiás, telefonos segítséggel (újra) lépésről lépésre végigcsináltam a "teleptítést" (köszi Balázs); az utolsó "add printer" feltehette volna az i-re a pontot, ha lett volna i....Minden gépen látható és elérhető valószínűleg ez a fül, az enyémen nem. Újabb lépések, újraindítás, stb, stb., fül sehol. (és azóta sincs) Az összes létező és nem létező módon megpróbáltam összehozni a dolgot, végül fél hatkor elengedtem, amúgy is rohannom kellett haza.
Jó nap volt, a villamos csak egy szakaszon nem járt, így igazán nem nevezhető tömegnek az a sereg, ami összegyűlt húsz perc várakozás után a megállóban. A metró is kész tánctér volt; aztán mikor a házunk előtti ATM-hez értem, gondoltam végre minden megoldódik, de ott meg az ajtó nem működött. Szívem szerint belerúgtam volna. (köszi K&H).
És akkor a karácsonyi vacsin kell megtudnom, hogy nem lesz répatorta...(köszi Chili)