Hosszú ideje nem jártam a saját blogom háza táján. Miért is tettem volna? Lezártam, elbúcsúztam, felfüggesztettem az írást.
Persze van egy prózai oka is: képtelen voltam bejelentkezni. Hála a híres makacsságomnak, most itt vagyok, pontosabban a kreatívabbik énem.
Megint úgy érzem, hogy van mondanivalóm; szeretném megint hallatni a hangomat. Hogy hogyan és mi módon azt még nem tudom.

Tele vagyok tervekkel, lelkesedéssel; igen, így télvíz idején. Meglátjuk, hogy mi fog ezekből megvalósulni, mert a nagy ötletekkel nem mindig párosul kitartás is. Meg aztán ott van az alkotó kedv, ami olyan váratlanul tör rá az emberre, hogy csak az érti, aki élt már át hasonlót.
Nálam például este jönnek a szuper gondolatok, de ahelyett, hogy leírnám őket, csak filózom rajta, megállapítom, hogy igen, ezeket majd le kel írni...aztán elalszom. És persze másnap már nem emlékszem rájuk.
Így aztán minden ilyen alkalommal felcsapom majd a laptopot, és gondosan jegyzetelni fogok.
Meg fogom újítani a blogot kívül és belül is, ezen kívül azt tervezem, hogy versenyen indítom (újra). Ezúttal talán nem köröznek le olyanok, akik szimpla öt összetevős recepteket osztanak meg; és őszintén remélem, hogy a zsűri is komoly emberekből áll.