Végre saját gépnél ülök, amin vannak ékezetes betűk- lássuk be, ez blogírásnál nem elhanyagolható szempont. Épp nem dobja fel az "azonnal telepet kell cserélnie"-ablakot,és még a billentyűket is egész könnyedén le tudom nyomni; bár így Karácsony és két hét szünet után elég sok lehet közte a mogyoró, dió, mazsola és hókifli törmelék. Kínálja magát az első újévi fogadalom: NEM eszünk gépen. (úgysem tartom be) Vagy lehetne nem eszünk is, csak úgy szimplán. (ünnepek után sosem állunk mérlegre, ha mégis, akkor biztos, hogy nem jól működik)
Szóval holnap lehet újra munkába állni, már nem lehet semmit a káposzta és a mák okozta bódulatra fogni. Mondjuk kíváncsi leszek, hányan lesznek az irodában, és egy egytől tízig skálán mennyire lesz hatékony a munkavégzés. Legutóbb ennyi szabi után én is csak kóvályogtam, még csak betaláltam, ez volt a könnyebb, no de aztán...Itt jegyezném meg, hogy gyalogosan is lehet rutinból közlekedni. Múltkor pl. a villamoshoz egy másik kijáraton kellett (volna) felmenni, de az egy hónap alatt egyszer sem sikerült elsőre eltalálni. Épp mire mindenki megszokta volna a szurikátázást, megjavították a vonalat.
Holnap kivételesen lesz időm magamhoz térni, úgy tervezem, hogy nagyon összeszedett leszek az  év második napján. Legszívesebben lefőzném a kávét, beletenném a tejet és mézet, betenném bögréstől a mikróba, hogy reggel csak rá kelljen nyomni a start gombra; de tudom, hogy lefőzném a kávét, beízesíteném, és morgolódnék, mikor kinyitom a mikrót, hogy ki a fene hagyott benne egy bögrét...