Eltelt egy hónap. Egy nagyon-nagyon hosszú hónap. Rég sajnáltam magam ilyen sokáig és ilyen kitartóan.
Ezt dobta a gép, meg kell vele barátkozni. Nem lesz jobb.
Nem mondom, hogy nem tekerném ki szívesen a kis daloló madár nyakát, mikor olyan optimistán énekelget valahol, miközben én egy arcot próbálok rajzolni magamnak reggelente...(mint Chandler a kacsáét: "Hápháp, kiskacsa vagyok, mindig boldog vagyok...") Szóval vannak rosszabb napok, sőt igazából a rosszak még túlsúlyban vannak.
Utálom a párokat, a rózsaszín szíveket, a szivárványt, a páros belépőt, azt, hogy Katherine Heigl még ennyi bénázás utána is megkapja Gerard Butlert...nincs igazság.