Ez velem nem történhet meg. Mindjárt csörög a vekker, és végetér ez a rémálom. Csak az lehet, álom.
Valami félelmetesen szívbemarkoló, valami olyan mélyről jövő fájdalom, ami nem lehet valós. Képtelenség.
Tegnap még minden jó volt, minden rendben volt, kapcsolatban voltam; minden szembejövő balféknél arra gondoltam, milyen jó, hogy nekem van valakim...
Mindig nyitott szemmel közlekedtem, de csak Katherine Heigl módra tudtam "szortírozni" a figurákat. ("No, no,no, no, fuck no")

Egyszer csak szingli leszek. Lekerülnek a közös képek a netről és a falról sincs. Minden megváltozik hirtelen. Kiürül a lakás, borzasztó nagy lesz a hely, és a csend...
És én még mindig a "párban élőknek" részt olvasom a horoszkóban, és még mindig többesszámban beszélek, pedig már nincs "mi".

Nevetségesnek tűnt a Grace Klinika rész, amiben Teddy, a friss özvegy a tükörképének mondogatja, hogy "I'm a widow. I am a widow.", hogy felfogja és feldolgozza megözvegyülését. Már nem nevetek rajta, meg vagyok rendülve, ugyanakkor zseniálisnak tartom. Lehet nekem is ezt kéne. Fel akarok ébredni, ez egy rémálom...