A reggeli sütis műsorok nyomán sokat tanultam a sütésről. Először is azt, hogy hamár reggel bekapcsolom a tévét a reggelihez, akkor mindezt csendben és kevés fénnyel tegyem, hogy más tudjon még aludni. (mert tud)
Aztán azt, hogy minden alapanyag azonos hőmérsékletű (szobahőmérsékletű) legyen, most hallottam először, megszámlálhatatlan muffin-formájú sütemény és hatalmas adag amorf sült tésztahegyekkel a hátam mögött. Persze a műsorban cukrászok dolgoznak, és külön foglalkoztatnak valakit arra, hogy kitalálja és ellenőrizze is a helyes mértékeket. Na hát én kivettem a tojásokat, a vajat, a joghurtot, mindent, ami kell. Arra gondoltam, hogy eljött az én időm, most olyat sütök, mint még soha. A "miért nem teszed már el a vajat a hűtőbe?"-kérdésre be kellett avatnom másik felemet is. És akkor legyen valami a tetején is, hamár. Vajkrém...hmm, nagyon jól néz ki, elolvassuk, mi kell hozzá. Ha elszúrom, lesz kb hat tojásnyi főtt fehérjém. Nem kockáztató típus vagyok, nem is pesszimista, realista. Ha az a fehérje össze tud ugrani a hőtől, bizony nekem össze is fog. Ráadásul mindezt olyan mennyiségben tenném, ami már majdnem ipari.
Jó lesz akkor a cukormáz is. Aszondja időigényes, de megéri. Keverem, kavarom, robotgéppel 15 percig....Miiivan, én biztos nem fogom. Mr.Oetker megcsinálja helyettem, nem lehet elrontani sem, javasolják, hogy gyerekekkel együtt készítsük, vonjuk be őket is a játékba. Ennyire pofon egyszerű. Víz meg a por, rá a süire. Víz meg a por, még egy kis víz, massza, de nem az a sűrűn folyós. (az csak a leírásban létezik) Alárhogy habosítottam, futott. Merészen rátettem egy kicsit a kiválasztottra, úszott az egész konyha. Elkezdtem sűríteni, cukor, kakaó és miegymás, semmi haszna. A "hogy tudtad ezt is elrontani?"-kérdést ilyenkor ignoráljuk. Így is van vagy másfél deci lötty, ami szanaszét csorog és sokszor 24 óra alatt sem fog megdermedni. Oetkernek üzenem, hogy nem tudom, neki milyen teáskanalai vannak otthon...